A lisztérzékenységgel már az ókorban is találkoztak, erre utaló írásokat Krisztus előtti második századból is találtak már, Felfedezőjének Samuel Geet tartják. 1888-ban írta le az általa „coeliac affection”-nek nevezett betegséget, amin egy főleg kisgyermekeket érintő emésztési zavart értett. Azonban a búzával csak az 1940-es években hozták összefüggésbe.
A lisztérzékenység nem más mint a búz, árpa, zab és rozsban található glutén-intolerancia. Ha egy lisztérzékeny glutén tartalmú ételt fogyaszt, akkor a szervezet ellenanyagot (IGA) termel és az aktiválodó nyiroksejtek károsítják a vékonybélben található nyálkahártyát.
A betegség hivatalos neve: glutén-szenzitív enteropátia.
Ha a vékonybélben található bélbolyhok lepusztulnak számos
 |
hiánybetegséggel kell megkűzdenie a betegnek.
A lisztérzékenyég (orvosi nyelven coeliákia) vagyis gluténintolerancia egy autoimmun betegség mely örökletes. Az autoimmun betegségre jellemző, hogy a szervezet saját fehérjéi ellen termel ellenanyagot így pusztítva önmagát.
Lisztérzékenység esetében glutén fogyasztás hatására a transzglutamináz enzim felszaporodik, és az immunrendszer ellenanyag termelődése elsősorban a fent említett enzim ellen "dolgozik". És létrejön az autoimmun folyamat.
A lisztérzékenységet egy holland orvos, Willem Karel Dicke kapcsolta össze a búzával, amikor arra lett figyelmes, hogy az 1944-es éhínség alatt, amikor az emberek nem ettek búzát állapotuk (az éhínséghez képest) javult. Közben a modern orvostudomány is elfogadta és definiálata a lisztérzékenységet mint autoimmun betegséget. Az eltelt évtizedek alatt a diagnosztizált betegek száma egyre nőtt. a korábbi minden 6000. ember helyett minden 130. (!) majd későb napjainkban is minden 100. ember diagnosztizált coeliákiás, ugyanakkor gyanítható hogy a diagnosztizált lisztérzékenyek csak egy kis részét képezik azon betegeknek, akiknek a glutén fogyasztás problémát jelent, vagy nem javasolt. A diagnosztizált lisztérzékenyek azok, akik súlyos tüneteket produkáltak a "normális" étkezés mellett. A legújabb genetikai kutatások szerint 27 gluténérzékenységre hajlamosító gént találtak.
Az orvostudomány több olyan tesztet használ a lisztérzékenység kiderítése érdekében ami a gluténérzékenyeknek csak egy részét szűri ki.
Számos orvos még mindig gyermekbetegségnek tekinti őket (ha egyáltalán elfogadja a betegség létezését) valamint szintén az orvosok többsége az emberek egy kis részének töredékét érintő problémaként kezeli a coeliákiát.
Éppen a fenti okok miatt a gluténmentes diétára "ítélt" betegeket 3 csoportra osztják:
- -diagnosztizált lisztérzékenyek
- -csendes (vagy látens) lisztérzékenyek
- -nem diagnosztizálható lisztérzékenyek
Diagnózis
Az alapdiagnosztizálás első lépése, a pozitív EMA és/vagy pozitív transzglutamináz lelet után el kell végezni a szövettani vizsgálatot. Csak így lehet bizonyítani a betegség tényét. A nemzetközi tapasztalatok is alátámasztották, hogy a biopsziával végzett szövettani vizsgálat elhagyása hátrányos helyzetbe hozza azt a beteget, aki ennek hiányában kezdi el a gluténmentes diétát.
Ebben az esetben nem keletkezik a szervezetében az a speciális autoantitest, ami a bélnyálkahártya károsodását okozza, így később nem mutatható ki a betegség, pedig elképzelhető, hogy az illető mégis lisztérzékeny!
Hazánkban a coeliákiában a diagnózis felállításának már 40 éve alapvizsgálata a vékonybél biopsziával (szövetmintavétel endoszkópos eszköz segítségével) végzett szövettani elemzés. Ilyenkor a vékonybél különböző rétegeire kiterjedő, különböző nagyságú és mértékű elváltozásokat vizsgálnak a szövettani metszetből, mikroszkóp alatt.
A kezeletlen lisztérzékenyésg komoly egészségi károsodásokat okoz:
Rövidtávon, az ételek elfogyasztását követően hasi panaszok –puffadás, hasi görcs, hasmenés - formájában jelentkeznek
Hosszú távon pedig a sérült bélnyálkahártya a tápanyagot, ásványi anyagokat, vasat és vitaminokat alig képes felszívni. A táplálékban lévő allergéneket viszont átengedi. Ez étel-intoleranciát idézhet elő (pl. szójaérzékenység alakulhat ki, és mivel sok szóját használnak a gluténmentes élelmiszerekben, ez további nehézséget jelent). A bélkárosodás további következménye lehet a laktóz-intolerancia.A kezeletlen lisztérzékenység növeli a bélfalban a rosszindulatú nyirokdaganat (limfóma) kockázatát.
A lisztérzékenység megjelenése előtt és után is kialakulhat a cukorbetegség. Lisztérzékenység esetén megnő egy bőrbetegség, a dermatitis herpetiformis kockázata, bélnyálkahártya károsodása, esetenként hasmenés. A lisztérzékeny betegek, ha nem tartják a szigorú gluténmentes étrendet, fogákonyabbá válhatnak különféle pszichológiai problémára. Gyakoribb körükben a skizofrénia.
Lisztérzékeny hölgyek körében gyakrabban jelentkeztek menstruációs panaszok. A menstruációs zavarok következtében az ovulációk száma is csökkent, így kisebb eséllyel estek teherbe.
A fel nem ismert lisztérzékenység férfiak körében is csökkent tesztoszteron szintet eredményezhet. Esetükben nő az abnormális spermák – alacsonyabb sperma szám, csökkent teljesítmény - kialakulásának esélye is.
A kutatók a vizsgálat eredményei alapján felhívják a figyelmet, hogy megfelelő kezelés és diéta mellett, az esetleges tápanyaghiány megszüntetésével a teherbeesés és a magzat egészséges fejlődése is biztosítható.
A megjelenési forma széles skálán tapasztalható: rossz fogak, hajhullás, meddőség, cukorbetegség, tejérzékenység, nagyobb hajlam egyes daganatokra, egyéb autoimmun betegségek kialakulása,...
Forrás:
liszterzekeny.hu
tenyek-tevhitek.hu
wikipedia.org